Pár hete (lassan egy éve figyeltem, 3 hónapja szólítottam meg, gondosan eltervezett folyamat volt ám, hajnal kettőkor a munkahelyén...) megismerkedtem egy kedves lánnyal, lánnyal a fenéket, egy érett nővel, aki amellett, hogy figyelmes, hatalmas szíve van, mindig feldobja az embert, még csinos is.
Szemeiben el lehet veszni,
Társaságban mellette jó lenni.
Arca mindig derűs, mosolya lágy
Bár való igaz, néha hiányzik neki az ágy.
Haja fekete, vörös, ókor lilának látszó,
De olyan is van, hogy amolyan színváltó.
Stílusa, előzékeny, kedves,
A szemed bizony nem tőle lesz nedves.
A hatalmas szív, a kedves mosoly, a segítőkész természet sajnos egy-egy gyermekkori traumát, vagy éppen jelenbéli ártó pletykát rejt...
Itt beszélnék kicsit az adok kapok természetekről. Három fajtáját különböztetném meg, a befelé forduló (önveszélyes), a másokon levezető (közveszélyes) és a másokon segítő verziót (ahelyett, hogy befelé fordulna, inkább segít azoknak akik rászorulnak, ezzel egyben javítva kicsit saját helyzetén). Nos, a befelé forduló egyénnek elsősorban némi szeretetre lenne szüksége, valakire akivel megoszthatja a gondjait, lelki terheit, ebben segíthet néhány barát, esetleg egy társas hobbi, vagy teszem azt online videojátékok megfelelő közösséggel.
A másokon levezető egy veszélyesebb fajta, saját fájdalmát idegeneken, munkatársakon, de legtöbbször a szerettein vezeti le. Nála már nem elég ha valaki meghallgatja, hisz akin levezeti az valamelyest tud a bajáról, őt ki kell szakítani abból a környezetből ami ezt okozza vele, óvatosan de mégis határozottan.
A másokon segítő talán mondható a legjobb esetnek, társadalmilag a pozitív oldalt erősíti, feldobja az embert ha szükségesnek látja és bizony ha hívjuk örömmel jön segíteni, addig se a saját fejével van összezárva. Kívül erősnek, magabiztosnak, stabilnak tűnhet, mindig tettre kész ha szükség van rá, meghallgatja az gondjaidat, igazi barát alapanyag. Ám a felszín alatt félsz lapul, bizalmatlanság, eltitkolt történetek, megannyi csontváz, egy olyan regény amit nem mer elmondani, mert fél, hogy csak bántást, elutasítást kap cserébe.
Történetünk hőse a harmadik kategóriába tartozik, mint már említettem mindig segítségre kész, sokat mosolyog, ha kell bizony ott van, még ha csak egy pár fülre, egy vállra és néhány kedves szóra vágysz. Mindezt önzetlenül teszi, nem kér érte semmit, pedig legalább ugyanezt érdemelné érte, egy vállat, két fület, egy meleg ölelést. Ennek útjában állnak a saját falai amin téged beenged, de ő nem lép ki rajta, nem beszél saját gondjairól, nem akar ezzel téged terhelni, fél hogy ezzel csak ő képes megbírkózni.
Ezen esetben külsőleg kitartással, érdeklődéssel, megbízhatósággal de főleg idővel és térhagyással tudunk segíteni, a munka oroszlánrésze pedig rá hárul, meg kell nyílnia, bíznia a másikban (mégha csak apránként is) és mernie önzőnek lenni annyira, hogy ha már ő mások terhét viseli, legyen valaki aki némileg besegít az ő terhében. Hidd el ha melletted akar állni, tudja mire vállalkozik, hagyd segíteni, ha máshogy nem megy, hát babysteps. 😉
"Gyere mondd el mi a baj bébi én figyelek rád,
Előttem ne legyen titkod én nem vagyok az apád.
Látom van valami ami a szívedet nyomja,
Tudom az élet súlya, a világ gondja..."
Tankcsapda - Örökké Tart
Tankcsapda - Örökké Tart
Puskagyártó, 2018.02.12.
(Nem vagyok pszichológus, amit leírtam saját, szubjektív vélemény, tapasztalat.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése