2012. április 4., szerda

Hülyeségem határtalan!!!

Ide írom le mert máshova nem merem
Verses formában íródott költeményem.
Amely elmondja hogy ide honnan jöttem
És tartalmazza hogy hova kell még mennem.

Az a nyolc év számomra csak veszedelem,
S tudom nem volt, ki valóban féltett engem
S valóban azt mondta volna: én te érted:
A tűzbe is belemélyíteném a kezem!

Ez már elmúlt, s tudom ma van ki megtenné,
De azt érzem nem vagyok ki megérdemlé.
Ez a tett igaz barátságra vallana,
De én, érzéseim szerint nem vagyok az.

Én mindig csak azt mondtam, hogy "hülye" vagyok
De ez számomra csak egy illúzió volt,
Hogy könnyebben el tudjam viselni a sort,
Amelybe nem más vitt bele mint a szigor.

De az ilyen pillanatok segítenek,
Hisz innen tudom, hogy sokat nem tévedtem
Mert egy egyszerű mozzanatra nincs eszem
Mely csak annyit segítene, hogy ne tegye!

Ezt a verset még az sem értené /valószínűleg/ aki miatt íródott tehát ne keressetek benne logikát