Az ihlett és az unalom szülöttje!

Mostanában elég sok időm volt amikor konkrétan csak vártam és közelgett is az egy éves évfordulóm valamivel így hát megszületett ez a kérdésesen bírálható alkotás minden olvasómnak kellemes olvasást!

Egy éve hordozom ezt a sebet,
De ki tudja hogy hogyan történhetett?
Akit érdekel olvassa bátran el,
Hogy a térdem miként csesztem el.

A helyzetet vázolván röviden mondom,
Tavaly szeptemberben kezdődött nyomorom.
Mikor szerelem kínzó tüzében égtem,
Ezért egy rossz hírtől nagyon féltem.

Az életnek egy fájdalmas fintora volt,
Hogy a hír megjött és oka testvérem volt.
Ezt a hírt csak hónapok multán tudtam meg
De testvérem iránt harag nem gyúlt bennem.

A lányt kérdőre vontam hogy mért nem mondta?
Válaszul a történetét elragozta.
Ezt követte egy szidás mit tőlem kapott
Mivel naivságom megmutatkozott...

Álljunk meg egy szóra! A balesetem hol van?
A hír hallatán harag lett úrrá rajtam
Amelyet mély elkeseredés követett
Így az utam a Dunapartra vezetett.

A harag melyet magam iránt éreztem
Elvitt egy dombhoz hol a futást élveztem
Lefelé azt terveztem, nyakamat töröm
A sors keze, hogy lábam túl gyorsan pörgött.

Hogy végül történetem vége mi lett?
Lábaim egymás után gyorsan tettem,
Ám a domb alján egy mély árokra leltem
Ugrottam de végül jobb térdem elcsesztem...

A végéhez már nem nagyon volt ötletem így az nem lett a legjobb remélem megérte elolvasni

Hikaryról...

Nem gondoltam, hogy ez lesz velem
Szinte teljesen elvakít a szerelem.
Van távolság most meg pláne
De később számíthatok majd a HÉVre.

Számomra egy nagy talány,
Hogy mit akar tőlem ez a lány
De azt tudom hogy szeretem
És innentől úgy szólítom : Kedvesem!

Az az öt nap mit is mondhatnék
Úgy telt el, hogy csoda történt
Mely számomra nagy változást hozott
És jövőmre egy fajta pecsétet nyomott.