Amikor egy "új" barát kategóriát vált többször pár héten belül.
Nagy túlzással közel egy éve ismerem, de nagyjából fél éve kezdett kialakulni a rendes barátság. Minden pusztán véletlenek sora volt, de lassan kialakult egy közeli barátság, , ám ez a fejlődés gyorsan megállt amint a szalagavatónak vége szakadt. Amit addig megtudtam, nem túl sok : kedves, nyitott, pörgős, szókimondó és meg van a magához való esze.
Hogy ő mit látott bennem? Valószínűleg csak az "ügyeletes hülyét", egy kicsit szétszórt, sok téren éretlen nagy arcú gyereket.
Az első mélyebb betekintésnél a felszínt sikerült máshogy felvázolnom, egy rövid időre az lehettem aki akartam és a társaság ezt nemhogy engedte de talán még élvezte is. Kisvártatva elcsattant egy csók, bár nem az én érdemem volt. Innentől beindult a beszélgetés/faggatás nagyon sok témán keresztül. Végül sikerült megismernie általános, makacs, szerény és nagyképű oldalamat is.Viszont amire igazán kíváncsi volt, a bátor és vakmerő oldalamat nem sikerült kikényszerítenie, talán pont a kényszer miatt...
Innen üzenném, hogy az a kedd (jún. 4.) komoly nyomot hagyott bennem és akkor egy kicsit arról a bizonyos kategória váltásról: feladtam egy érzelmet - a reményt - és ezzel mentek a hosszútávú terveim is. Innentől a pillanatoknak élek majd, fogalmazhatunk úgy is, hogy kalandozok vagy kavarok, lényeg, hogy kapsz egy kis "nekem már mindegy" hangulatot.
Ez részben élménybeszámoló részben személyes levél szóval nem mindenki értheti majd.
Az első mélyebb betekintésnél a felszínt sikerült máshogy felvázolnom, egy rövid időre az lehettem aki akartam és a társaság ezt nemhogy engedte de talán még élvezte is. Kisvártatva elcsattant egy csók, bár nem az én érdemem volt. Innentől beindult a beszélgetés/faggatás nagyon sok témán keresztül. Végül sikerült megismernie általános, makacs, szerény és nagyképű oldalamat is.Viszont amire igazán kíváncsi volt, a bátor és vakmerő oldalamat nem sikerült kikényszerítenie, talán pont a kényszer miatt...
Innen üzenném, hogy az a kedd (jún. 4.) komoly nyomot hagyott bennem és akkor egy kicsit arról a bizonyos kategória váltásról: feladtam egy érzelmet - a reményt - és ezzel mentek a hosszútávú terveim is. Innentől a pillanatoknak élek majd, fogalmazhatunk úgy is, hogy kalandozok vagy kavarok, lényeg, hogy kapsz egy kis "nekem már mindegy" hangulatot.
Ez részben élménybeszámoló részben személyes levél szóval nem mindenki értheti majd.
Köszönöm az olvasást, én Puskagyártó voltam, Sziasztok!