A Visszautasításról

"Tudod én úgy éreztem magam mint egy húr amit húznak, de vigyáznak, hogy el ne pattanjon, a túsznak éppen annyi kaja kell, hogy ne legyen baja, de ez nekem így NEM ELÉG!"

Fel voltam pörögve, vágy perzselt belülről

Oly mértékben, nem gondoltam következményről

Előkészületeket tettem, tán többet mint eleget

Perzselő vágytól nem ismertem, csak igent!

Utolsó csepp a pohárban: felhívás a keringőre!

Megmondtam hol talál, s vártam a "csengőre"

Kisvártatva kopogást hallok, szemem csillog

Kinyitja az ajtót, s csak némán pillog.

Arcomon ártatlan meglepettség látszik

Szemében látom: a gondolattal játszik

Félig fedett testem igen csak csalogatja

A vágy már az ő tudatát is "nyalogatja"...

Zár csattan és mosolyom hamar felvillan

Ágyra vetem s maradék félelmem elillan

Felfedem lapjaim, s a párnához nyomom

Itt azonban hamar csattan az első "pofon"...

Az idő sürget, de maradok töretlen

Bízok magamban mert van még egy ötletem

Egy "fegyver" amit még ő adott kezembe

Kijátszom utolsó lapomat, "Szerencse"!

Ezután jön egy újabb, égető pofon

Hatással sem volt rá az UTOLSÓ lapom

Ettől csak erősödött bennem a csalódás

S egy komolyabb probléma vetette fel magát: Önmarcangolás!

"Ha komolyan akarod nincsen akadály, de addig állj állj állj ilyet többet ne csinálj, lehet, hogy ez neked jó, de nekem fáj...!" - Tankcsapda - Azt mondom állj

Puskagyártó - 2015.02.23.