Még régebben hülyéskedtünk Rékával, hogy mi lesz vele ha elborul az elméje, pszichopata lesz és engem néz ki áldozatául, mondtam neki, hogy lesz egy jó esténk...
Azóta 10-12 év is eltelt, én nyugisan élem a kis életemet a kertvárosban egy viszonylag nagy több erkélyes lakásban.
Vele viszont nagy baj történt, egyre kevésbé volt képes elviselni a nyomást és bekattant, utolérték pszichopata vágyai amelyeket csak egy féle képen tudott csillapítani: életek kioltásával...
Eleinte halálra ítélt emberekkel végzett, majd a bűnszervezetek fejeire támadt, végül az utca huligánjaival is szívesen játszadozott. Egyre másra hallottam a hírekben "szörnyű" tetteiről, de valahogy őt jobban féltettem...
22 országban volt körözve, köztük 5 országban akár halva is. 6 év alatt nem tudták elkapni, viszont a folyamatos bujkálás miatt néha ártatlanokat is eltett láb alól egy-egy "nyugodt" éjszakáért.
Legutóbb Romániában látták, de az kérdéses volt, hogy merre tovább. A TV-ben csak találgattak, majd mutattak egy veszprémi hírt: bébifóka született az állatkertben, gyenge próbálkozás, egy ilyentől nem fogom elfelejteni, hogy a közelben van egy tömeggyilkos, de az átlag ember talán igen.
Napok óta csendesek a hírek, szinte már nem is foglalkoztam vele, éltem tovább nyugodt kis életemet, este meccs volt azt néztem. A TV halkan szólt, éjfélkor már a kutya se járt arra, pontosabban az igen. Az erkély ablakán kutya ugatás szűrődött be, egy idő után zavarni kezdett, fogtam az acél betétest és kimentem az erkélyre majd hozzávágtam, kiabáltam vele egy sort és visszamentem. Ha már egész nap csak ültem, visszafelé gördültem egyet a régi edzések emlékére, ez mentette meg az életemet! Belül a falnál lesben állt egy késsel amivel egy az egyben átvágta volna a torkomat normál esetben egy "Viszlát!" kíséretében. Meglepődve a hangtól vele szemben álltam fel, majd a következő egyenes szúrását kivédve lefogtam és igyekeztem felfogni a helyzetet, melyet a kés koppanása megzavart.
Ő volt az, pechemre, vagy szerencsémre pont az én házamat nézte ki éjszakára. Meglepődve láttam Rékát a karjaimban, 7 éve köszönt el tőlem, azóta sokat változott. Engem meg se ismert:
-Hogy kerülsz pont az én házamba!?
-ERESSZ EL HA ÉLNI AKARSZ!!!
-Ugyan kérlek, egy évtizede amikor valami ilyesmin hülyéskedtünk megmondtam, hogy engem nem fogsz megölni.
-Viktor?! *könnybe lábadt szemekkel összeesik*
Kicsit elengedtem, majd a nyakamba ugrott és ledöntött a földre. -Annyira örülök, hogy újra láthattalak... Elkapta a kést és megpróbált mellbe szúrni, idejében elkaptam a csuklóit, szerencsémre erő fölényben voltam. Lefogtam és átvittem az edző termembe. Akkoriban szerettem a jó bunyókat és ez annak ígérkezett.
Reggel sietve távozott: -még találkozunk-, majd maradt a csend és a feldolgozás: nem tudtam felfogni, hogy tényleg itt járt, és majdnem megölt...
Alig, hogy leengedtem nekem rontott és mire észbe kaptam már fojtogatott. Egyre nehezebben kaptam levegőt, majd sikerült lerúgni magamról. Támadt, időt se hagyva amire én átkarolással, majd régi vágyam kiélésével válaszoltam, felkaptam a fenekénél fogva. Itt valami megváltozott, előtört belőle a nő és megpofozott, majd megcsókolt: kizökkent a pszichopata és felfogta, hogy bennem bízhat. Az egy csókot több követte, majd az ígéretem. Eztán kimerülve, lihegve kimentünk a konyhába és sört nyitottunk amely mellett nyugodtan beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy 2 nap múlva feladja magát, ám addig még egy célpontja van. Nem mondta el ki az, csak azt, hogy megérdemli...
A híreket néztem, keresve őt. Valóban elkapták, de még a merénylet előtt. Berlin legbiztonságosabb börtönébe került, ahonnan nem lehet megszökni, nos így hitték.
Egy év múlva a következő cikk ütötte meg a szememet: "Sorozat gyilkos szabadlábon!"...
