Csodák már pedig vannak!

Ülök a parton, és várom, csak jönne el!
Mellettem az idő pedig kacagva rohan el:
Egy perc, egy nap, egy hét vagy éppen egy hónap
A végén nem változtat: várom, jöjjön el az óra!

Mit kértem több volt mit álmodni reméltem
S még annál is többet kaptam, hogy miért: nemértem.
Nemértem, mert már az csoda, barátom ez a nő,
Ezentúl megmondta: én vagyok neki a nagy Ő!?

Vele töltött minden percem több mint élvezet,
Angyal ő, aki a mennyekbe elvezet,
Selymes haja, gyönyörű mosolya, megigéző szeme,
Csak loholok utána, eszemet vesztve...

Néha a bennem élő szörnyeteg kerül elő,
Kegyelmet nem ismerve csap le, nem túl előkelő,
Nem számít neki akaratom, egy csupán:
Pusztítást látni pusztulásnak hátán!

Addig marad amíg van ami táplálja,
Nem nagy talány, ez életkedve hatása.
Elhesegetni békében sem egyszerű,
De muszáj, mert nélküle az élet: keserű!

Puskagyártó - '14.11.20 - '14.12.05.