Átlag délutánnak indult, az az egy is
Hetek óta azon ketyegtem, láthatóm őt is
Ha ez még mond neked valamit, Keleten
Ott lehet az, ahol "angyalom" meglelem.
Pörgött az a délután elég rendesen
Én is intéztem dolgaimat, sebesen
Delet ütötte az óra, sőt már az egyet
Előadás közben se maradhattam helybe.
Ötre kellett volna a szálláshoz mennem
Én -hát persze, ki más?- hamarabb ott lettem
Muszáj volt, ő ért volna oda előttem
Így nem szabadott nekem sem késlekednem.
Átlag délutánnak indult, az az egy is
Hetek óta azon ketyegtem, láthatóm őt is
A délután, de még a nap is hamar lement
S én maradtam vele míg az este elment.
Ment a szokásos, piszkálódós barátság,
Karcoltuk is egymás egoját, botorság,
Felszöktem hozzá a koliba, bátorság,
Egymás szemében elveszve: több mint barátság.
A csípésekből egyszerre ölelés lett,
Míg a durva szavakat lágyak váltották
Szemében elveszve egy hang maradt,a csend
Szemeim ezt a gyönyört évente egyszer láthatták...
Puskagyárto, 2015
