Ezt a lányt nagyjából két éve ismerem,
Legalábbis akkor mondtam először: Szeretem!
Itt kezdődött a bonyodalom
De ennyire ne szaladjunk, nyugalom.
Hol is kezdjem? Mondjuk azon a nyáron
Elmentünk ebédelni, na de milyen áron?
Történt ugyanis az eset, hogy kiborítottam egy pohár vizet...
Eztán ő felnevetett, gondoltam biztos nem ő fizet.
Hogy itt mi is történt, azt nem ragoznám
Szerencsétlen esetek sorozata volt az a nyár.
Menjünk is tovább mert messze még a vége,
Csak ezután jött a tanárképző tábor gyönyöre.
Mondhatom itt változott meg minden,
Legalábbis ami volt a fejemben
Jött egy ciklon: egy szőke lány képe
Ő csak azt tette, megfogtam az egom s felküldte az égbe!
Ez meghatározta napjaimat egy jó időre
De vele s miatta az élettel nem jutottam dűlőre.
Következő állomás november, hol gitárom engem kedvel,
Legalábbis megismertem valakit e "fegyverrel".
Rövid számolással fél év telt el
Nem beszéltünk sokat azzal a lánnyal, a "vizessel".
De mégis egy sötét este barátnőmet nézve
Az "ő" arcára lettem figyelmes, félve...
Egy este amikor Francival beszéltem...
