A hírekben se látni már 3-4 hónapja, akkor még Londonban volt, előtte Indiában, de Oroszországban is keresték már. Egyszerűen felszívódott, én se tudtam többet mint bárki más, de ez nem nyugtatott. Egy év börtön sok mindent megváltoztat, ki tudja mi lett vele odabent, manapság nem élnék túl egy olyan támadást...
December 23.-a éjszaka: otthon voltam egyedül, persze kivel is lehettem volna, ez nem az én évem volt, a barátaimat elüldöztem, az ismerkedés nem ment de még az edzésben se leltem örömömet egy ideje, egy szóval le voltam eresztve, mind lelkileg mind testileg. Sok dolgom nem volt, gondoltam behozom a lemaradást és megnézem a Die Hard összes részét "yippee ki yay mother fucker", franc se hitte volna, hogy ilyen estém lesz. A harmadik résznél tarthattam amikor a szél becsapta az ablakot, miközben sétáltam felé azon gondolkoztam mikor nyithattam ki, nem kellett ezen sokat agyalnom. Az ablakig se értem el, valaki fojtogatni kezdett, a reflex, a hirtelen adrenalin, vagy az a rengeteg düh ami ebben az évben felgyűlött, valami erőt adott és rögtön átdobtam a fejem felett, nem az óvatos, a földbe törős verzióval. Meg se kottyant neki, úgy néz ki abban az egy évben nem volt rest edzeni.
-Hiányoztál! - ugrott a nyakamba
-Hogy!?
-Emlékeztem, hogy hol laksz. - nyújtotta ki rám a nyelvét
-Hogy-hogy most? - öleltem át végre én is
-El kellett tüntetnem a nyomokat, gondolom a TEK nem hiányzik a hátsókertből. - magyarázta mintha ez egyértelmű lenne ekkora adrenalin szinttel
-Egyszer jöhetnél úgy is, hogy nem próbálsz megölni...
-Abban mi a vicces? - harapott a nyakamba
Nem tudtam válaszolni, vége volt a sokknak, vele együtt rogytam le a földre. A mosolyát még láttam, aztán elájultam...
Két óra múlva térhettem magamhoz, legalábbis már a Die Hard 4 ment a TV-n, Réka combján pihent a fejem, mintha mi se lenne természetesebb 1,5 év után.
-Már ideje volt. - dobta oda egy flegma vigyorral
-Mi történt? - észrevettem, hogy nincs rajtam póló
-Én is ezt akartam kérdezni, te nem vagy az az ájulós fajta. - simogatta a karmolás nyomokkal fedett hasamat
-Sok minden történik 1,5 év alatt. - felkeltem- Kérsz egy kv-t?
-Két cukor tej nélkül. - puszilta meg az arcomat
Idilli az egész, ha nem számolom, hogy betört hozzám, szökött fegyenc és már megint meg akart ölni. Az én életem már csak ilyen elbaszott tud lenni.
Kv főzés közben végig simítottam a hasamon, friss karmolás nyomokat találtam magamon, némelyik vérzett is. Hihetetlen, képes voltam ezeket átaludni...
-Ezeket mivel magyarázod. - mutattam a hasamra a félhomályban
-Unalmasak ezek a filmek, valamivel el kellett foglalnom magamat. - közölte kaján vigyorral
Mély sóhajt vettem.
-Réka miért jöttél ide?
-Hogy hogy miért? - ölelt át hátulról - Hiányoztál!
-Hogy szöktél meg?
-Mielőtt bekerültem volna volt időm tervezni, bár tovább tartott mint hittem és nem sikerült teljesen, de most nem akarok erről beszélni...
Lefőtt a kv, kitöltöttem kedvenc főző poharaimba, az övébe két cukor, az enyém maradt tisztán. Forrón ittam meg, fel kellett keljek végre.
-Meddig maradsz? - kérdeztem szinte gőzölgő szájjal
-Ameddig megtűrsz, vagy ameddig bírja a tested. - viccesnek kellett volna lennie de halálosan komoly volt
-Na most tisztázzunk valamit, - megfogtam és feltettem a konyha pultra - annyira még nem vagyok elgyengülve, hogy a testem miatt kelljen aggódni. - megcsókoltam, vagy ő engem akkorra már mindegy volt.
Reggel mellette, vagyis inkább alatta, ébredtem a kanapén. Mindenemben izomláz volt, a hátamat bármelyik macska felvállalta volna, én még se éreztem semmi különöset. Kimásztam alóla elindultam fürdeni. Visszanéztem és a napfényben láttam, a belsőjéről nem tudtam sokat, de külsőre sokkal jobban össze volt szedve mint eddig bármikor, az este biztosan hagyta magát, esélyem se lenne most ellene.
Ahogy fürödtem és sziszegtem amikor a karmolásokhoz ért a forró víz egyszer csak kihúzta a zuhanyfüggönyt:
-Nem csak te vagy ám izzadt. - pimasz mint mindig
Mondanom se kell a zuhany nem telt eseménytelenül, sem a nap. Sokat beszélgettünk, kiderült az elmúlt hónapokban járta a világot, turistáskodott és megtanult egy két nyelven beszélni. El is feledkeztem róla, hogy menekülőben van.
Sorra teltek a napok, már egy hete nálam volt, vettem hajfestéket, levágtuk a haját és eztán erős sminket használt. Lassan már eljárt velem szórakozni is, persze arról fogalmam sem volt mit művel otthon amíg én dolgozom. Kis egyensúlyt hozott az életembe, legalábbis akkor ezt hittem...
Ez az áldott állapot hónapokig ment amíg észre nem vettem, hogy keveset, azt is nyugtalanul alszik, néha beszél is álmában, ekkor kezdtem el kutakodni...
Puskagyártó, 2016.12.24.
