Tudjátok, van az a barát akiről sejtjük (tudjuk), hogy
többet érez mint "kéne" de mi továbbra is barátként kezeljük,
mondhatni ebbe a "zónába" zárjuk. Nekik nagyjából három lehetőségük
van, a kitörés (megpróbálása --> potenciális bukás lehetőség); a várakozás
(--> tehetetlenség); a tovább lépés (--> esélyek kizárása). A legtöbben
várakoznak, várnak és tehetetlenül figyelik, hogy a kiszemeltük mással,
másokkal boldog, éli a saját kis életét. Ilyenkor megjelenhet az apró káröröm
egy-egy ilyen kapcsolat vége szakadtakor , az élelmesebbek (vagy épp a
bátrabbak) ezt az alkalmat közeledésre használják ki, ami vagy még jobban zónáz
vagy sikerrel jár és a barátságot kapcsolat váltja.
Hasonló történt egy
(mostanra) közeli barátommal akinek a várakozása relatív rövid idő alatt
"megtérült". Meg is kezdődött a "felhőtlen", rózsaszín
köddel telt kapcsolat, noha előzetesen alig ismertük meg egymást. A
megismerkedés, "24/7"-ben együttlét gyors eredményhez vezetett, 3-4
hét alatt egymásba láttunk (már amennyire hagyta a másik), vagyis úgy hittük.
Egyre-másra kerültek elő a titkok, "elzárt" gondolatok, melyek
meglepőek, de nem zavaróak/aggodalmat keltőek voltak. Sokáig lehetne ezt még
ragozni, röviden volt csúcs- és mélypont, ám az első mélypont az utolsó is
volt, a mérleg eldőlt, a folytatás (a már "megszokott" formájában)
számomra nem volt kivitelezhető.
Az érdekes dolgok eztán kezdődtek: Maradjunk barátok! , az a tipikus mondat ami elég gyakran elhangzik
és általában kimerül a köszönés fent tartásában. Ez nálunk is így indult, majd
a közeli, inkább közelebbi barátság szövődött belőle, újra épített alapokkal,
új szabályokkal (bár ez bő fél éves folyamat volt). Ő volt az első akivel
beszélgettem a következő mély pontom után, sőt a következő pár hétben is az ő
társasága volt a leghívogatóbb. Jött az érettségi, a "sok" tanulás
--> ritkábbak lettek a beszélgetések, s mire feleszméltem talált egy srácot
aki boldoggá tette, megszűnt a kiszolgáltatott állapot, beállt az egyensúly.
Valahol itt kezdődhetett az a barátság ami egyenrangú, sőt már a másik oldalra
dől (talán). Ezen közös múlttal a legmeglepőbb az lehet, hogy kapcsolati
tanácsokat adunk egymásnak, viszont ez működik és hálás vagyok a sorsnak egy
ilyen barátért! ...
Puskagyártó, 2015. szeptember
