Érdekes kapcsolatok spotlight: A Barát aki kiállta a kapcsolat próbáját

Tudjátok, van az a barát akiről sejtjük (tudjuk), hogy többet érez mint "kéne" de mi továbbra is barátként kezeljük, mondhatni ebbe a "zónába" zárjuk. Nekik nagyjából három lehetőségük van, a kitörés (megpróbálása --> potenciális bukás lehetőség); a várakozás (--> tehetetlenség); a tovább lépés (--> esélyek kizárása). A legtöbben várakoznak, várnak és tehetetlenül figyelik, hogy a kiszemeltük mással, másokkal boldog, éli a saját kis életét. Ilyenkor megjelenhet az apró káröröm egy-egy ilyen kapcsolat vége szakadtakor , az élelmesebbek (vagy épp a bátrabbak) ezt az alkalmat közeledésre használják ki, ami vagy még jobban zónáz vagy sikerrel jár és a barátságot kapcsolat váltja.

Hasonló  történt egy (mostanra) közeli barátommal akinek a várakozása relatív rövid idő alatt "megtérült". Meg is kezdődött a "felhőtlen", rózsaszín köddel telt kapcsolat, noha előzetesen alig ismertük meg egymást. A megismerkedés, "24/7"-ben együttlét gyors eredményhez vezetett, 3-4 hét alatt egymásba láttunk (már amennyire hagyta a másik), vagyis úgy hittük. Egyre-másra kerültek elő a titkok, "elzárt" gondolatok, melyek meglepőek, de nem zavaróak/aggodalmat keltőek voltak. Sokáig lehetne ezt még ragozni, röviden volt csúcs- és mélypont, ám az első mélypont az utolsó is volt, a mérleg eldőlt, a folytatás (a már "megszokott" formájában) számomra nem volt kivitelezhető.

Az érdekes dolgok eztán kezdődtek: Maradjunk barátok! , az a tipikus mondat ami elég gyakran elhangzik és általában kimerül a köszönés fent tartásában. Ez nálunk is így indult, majd a közeli, inkább közelebbi barátság szövődött belőle, újra épített alapokkal, új szabályokkal (bár ez bő fél éves folyamat volt). Ő volt az első akivel beszélgettem a következő mély pontom után, sőt a következő pár hétben is az ő társasága volt a leghívogatóbb. Jött az érettségi, a "sok" tanulás --> ritkábbak lettek a beszélgetések, s mire feleszméltem talált egy srácot aki boldoggá tette, megszűnt a kiszolgáltatott állapot, beállt az egyensúly. Valahol itt kezdődhetett az a barátság ami egyenrangú, sőt már a másik oldalra dől (talán). Ezen közös múlttal a legmeglepőbb az lehet, hogy kapcsolati tanácsokat adunk egymásnak, viszont ez működik és hálás vagyok a sorsnak egy ilyen barátért! ...

Puskagyártó, 2015. szeptember

Egy pszichopata emlékirataiból

Még régebben hülyéskedtünk Rékával, hogy mi lesz vele ha elborul az elméje, pszichopata lesz és engem néz ki áldozatául, mondtam neki, hogy lesz egy jó esténk...

 Azóta 10-12 év is eltelt, én nyugisan élem a kis életemet a kertvárosban egy viszonylag nagy több erkélyes lakásban. 

Vele viszont nagy baj történt, egyre kevésbé volt képes elviselni a nyomást és bekattant, utolérték pszichopata vágyai amelyeket csak egy féle képen tudott csillapítani: életek kioltásával... Eleinte halálra ítélt emberekkel végzett, majd a bűnszervezetek fejeire támadt, végül az utca huligánjaival is szívesen játszadozott. Egyre másra hallottam a hírekben "szörnyű" tetteiről, de valahogy őt jobban féltettem... 22 országban volt körözve, köztük 5 országban akár halva is. 6 év alatt nem tudták elkapni, viszont a folyamatos bujkálás miatt néha ártatlanokat is eltett láb alól egy-egy "nyugodt" éjszakáért. Legutóbb Romániában látták, de az kérdéses volt, hogy merre tovább. A TV-ben csak találgattak, majd mutattak egy veszprémi hírt: bébifóka született az állatkertben, gyenge próbálkozás, egy ilyentől nem fogom elfelejteni, hogy a közelben van egy tömeggyilkos, de az átlag ember talán igen. Napok óta csendesek a hírek, szinte már nem is foglalkoztam vele, éltem tovább nyugodt kis életemet, este meccs volt azt néztem. A TV halkan szólt, éjfélkor már a kutya se járt arra, pontosabban az igen. Az erkély ablakán kutya ugatás szűrődött be, egy idő után zavarni kezdett, fogtam az acél betétest és kimentem az erkélyre majd hozzávágtam, kiabáltam vele egy sort és visszamentem. Ha már egész nap csak ültem, visszafelé gördültem egyet a régi edzések emlékére, ez mentette meg az életemet! Belül a falnál lesben állt egy késsel amivel egy az egyben átvágta volna a torkomat normál esetben egy "Viszlát!" kíséretében. Meglepődve a hangtól vele szemben álltam fel, majd a következő egyenes szúrását kivédve lefogtam és igyekeztem felfogni a helyzetet, melyet a kés koppanása megzavart. Ő volt az, pechemre, vagy szerencsémre pont az én házamat nézte ki éjszakára. Meglepődve láttam Rékát a karjaimban, 7 éve köszönt el tőlem, azóta sokat változott. Engem meg se ismert: 

-Hogy kerülsz pont az én házamba!? 

-ERESSZ EL HA ÉLNI AKARSZ!!! 

-Ugyan kérlek, egy évtizede amikor valami ilyesmin hülyéskedtünk megmondtam, hogy engem nem fogsz megölni. 

-Viktor?! *könnybe lábadt szemekkel összeesik* 

Kicsit elengedtem, majd a nyakamba ugrott és ledöntött a földre. -Annyira örülök, hogy újra láthattalak... Elkapta a kést és megpróbált mellbe szúrni, idejében elkaptam a csuklóit, szerencsémre erő fölényben voltam. Lefogtam és átvittem az edző termembe. Akkoriban szerettem a jó bunyókat és ez annak ígérkezett. Reggel sietve távozott: -még találkozunk-, majd maradt a csend és a feldolgozás: nem tudtam felfogni, hogy tényleg itt járt, és majdnem megölt... Alig, hogy leengedtem nekem rontott és mire észbe kaptam már fojtogatott. Egyre nehezebben kaptam levegőt, majd sikerült lerúgni magamról. Támadt, időt se hagyva amire én átkarolással, majd régi vágyam kiélésével válaszoltam, felkaptam a fenekénél fogva. Itt valami megváltozott, előtört belőle a nő és megpofozott, majd megcsókolt: kizökkent a pszichopata és felfogta, hogy bennem bízhat. Az egy csókot több követte, majd az ígéretem. Eztán kimerülve, lihegve kimentünk a konyhába és sört nyitottunk amely mellett nyugodtan beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy 2 nap múlva feladja magát, ám addig még egy célpontja van. Nem mondta el ki az, csak azt, hogy megérdemli... 

A híreket néztem, keresve őt. Valóban elkapták, de még a merénylet előtt. Berlin legbiztonságosabb börtönébe került, ahonnan nem lehet megszökni, nos így hitték. Egy év múlva a következő cikk ütötte meg a szememet: "Sorozat gyilkos szabadlábon!"...

Múzsa a messzeségben...

Kerestem, kutattam, ezzel teltek az évek,

Eddig mind az amit tettem csak vétek,

Hogy lehetne más hisz mellettem nem ő volt

Emlékszem első megbánásom taglalta a Hold...

Hibát hibára halmoztam már azon a nyáron,

S azóta ebben az egyben nem is volt párom.

Jöttek egymás után sorról-sorra a párok,

Nem mondom, voltak köztük ígéretes lányok.

Időztem is egy-eggyel, tán többet mint eleget

Kaptam is utána hideget-meleget

Pedig én csak kutattam,vagy inkább kerestem,

Kerestem, és Ő végig ott volt előttem...

Négy év, ennyi ideje járkál fejemben,

S felébe telt míg azt mondhattam: ismerem!

Azóta vele ,mint a tűzzel, veszekszem,

Csak a napot várom, hogy kimondhassam: Szeretem!

Nem szabad!

Átlag délutánnak indult, az az egy is

Hetek óta azon ketyegtem, láthatóm őt is

Ha ez még mond neked valamit, Keleten

Ott lehet az, ahol "angyalom" meglelem.

Pörgött az a délután elég rendesen

Én is intéztem dolgaimat, sebesen

Delet ütötte az óra, sőt már az egyet

Előadás közben se maradhattam helybe.

Ötre kellett volna a szálláshoz mennem

Én -hát persze, ki más?- hamarabb ott lettem

Muszáj volt, ő ért volna oda előttem

Így nem szabadott nekem sem késlekednem.

Átlag délutánnak indult, az az egy is

Hetek óta azon ketyegtem, láthatóm őt is

A délután, de még a nap is hamar lement

S én maradtam vele míg az este elment.

Ment a szokásos, piszkálódós barátság,

Karcoltuk is egymás egoját, botorság,

Felszöktem hozzá a koliba, bátorság,

Egymás szemében elveszve: több mint barátság.

A csípésekből egyszerre ölelés lett,

Míg a durva szavakat lágyak váltották

Szemében elveszve egy hang maradt,a csend

Szemeim ezt a gyönyört évente egyszer láthatták...

Puskagyárto, 2015

A Visszautasításról

"Tudod én úgy éreztem magam mint egy húr amit húznak, de vigyáznak, hogy el ne pattanjon, a túsznak éppen annyi kaja kell, hogy ne legyen baja, de ez nekem így NEM ELÉG!"

Fel voltam pörögve, vágy perzselt belülről

Oly mértékben, nem gondoltam következményről

Előkészületeket tettem, tán többet mint eleget

Perzselő vágytól nem ismertem, csak igent!

Utolsó csepp a pohárban: felhívás a keringőre!

Megmondtam hol talál, s vártam a "csengőre"

Kisvártatva kopogást hallok, szemem csillog

Kinyitja az ajtót, s csak némán pillog.

Arcomon ártatlan meglepettség látszik

Szemében látom: a gondolattal játszik

Félig fedett testem igen csak csalogatja

A vágy már az ő tudatát is "nyalogatja"...

Zár csattan és mosolyom hamar felvillan

Ágyra vetem s maradék félelmem elillan

Felfedem lapjaim, s a párnához nyomom

Itt azonban hamar csattan az első "pofon"...

Az idő sürget, de maradok töretlen

Bízok magamban mert van még egy ötletem

Egy "fegyver" amit még ő adott kezembe

Kijátszom utolsó lapomat, "Szerencse"!

Ezután jön egy újabb, égető pofon

Hatással sem volt rá az UTOLSÓ lapom

Ettől csak erősödött bennem a csalódás

S egy komolyabb probléma vetette fel magát: Önmarcangolás!

"Ha komolyan akarod nincsen akadály, de addig állj állj állj ilyet többet ne csinálj, lehet, hogy ez neked jó, de nekem fáj...!" - Tankcsapda - Azt mondom állj

Puskagyártó - 2015.02.23.