Mikor az eszemet nem lelem...

Egy meleg őszi napon volt, hogy megismertem,
Emlékszem egy ölelésért szenvedtünk hevesen

Hisz több napon keresztül kergettük egymást sebesen
De tudatát akkor -még-  nem sikerült felismernem...

Aztán teltek múltak a hetek, hónapok

S a kezdeti köszönésből: Jó napot!
Lassan egy barátság kezdett kialakulni,

Észre se vettem, s elkezdtük egymást ölelgetni.

Mire észbe kaptam már máshol jártam
Mennyek közt, vagy a felhőkben úsztam

Így telt az első év napról napra,

S egyre jobban ismertem meg szóról szóra.

A második csak még jobb volt, mondhatom
Itt vettem észre, mennyire is szűk volt tudatom...
Nehéz felismerés volt, ezt elismerem

S még nehezebb így, hogy "csak" tetszettem!

Eztán mondhatni sok volt a síri csend
Néha, csak egy tücsök hang törte meg
Míg nem jött a harmadik év vége
S kegyes volt velem az isten, szerencsére!

Egy rövid nyár, -nomeg két látogatás- után
Itt vagyunk újra a kollégium hajnalán
De ami itt történik, arra nincs szó
Mert a gyönyör ehhez nem elég leíró!